Van élet az online világon kívül is, ne legyél penészvirág!

Informatikusként sokszor ér az a vád a családom részéről, hogy túl sok időt töltök a számítógépem előtt, és több időt kellene töltenem az offline világban.
Anyám a szokásos „Sose éri nap a bőrödet, angolkóros leszek, gyerek!” szöveggel jön, a barátnőm a „Nem hiszem el, hogy még a szabadidődet is a gép ellőtt töltöd!” dumát szajkózza, a barátok meg szimplán penészvirágnak hívnak, amikor nagy ritkán kimozdulok.

Elhatároztam, hogy kell egy olyan hobbi, amivel garantáltan kijutok a négy fal közül, akár társasággal is űzhető, és garantáltan semmiféle köze nincsen az informatikához.
Próbálkoztam golfozással, amit rém unalmasnak találtam, aztán vettem egy biciklit, ami ugyan már eggyel jobb mókának tűnt, de nem túl hatékony, amikor hosszabb távot kell megtennem.
A barátnőm erre szarkasztikusan megjegyezte, hogy „Ha a bicaj lassú, már csak a motor maradt neked!”. Ránéztem, mint aki valamiféle jelenést lát, ő pedig hevesen tiltakozni kezdett. „Csak vicceltem! Ugye, nem akarsz tényleg motorozni?”
A tiltakozás ilyenkor már semmit nem ér, a fejemben megfogant az ötlet, és ilyenkor már nem tudom azt eltüntetni onnan, amíg ki nem próbáltam.

Szerencsére az egyik barátom, Laci, nagy motorbolond, így a segítségét kértem. Délután találkoztunk, és elmentünk egy rögtönzött mini motoros túrára a Pilisbe. Mivel motoros jogsim még nincs, ezért én csak utasként élveztem a száguldozást és a végtelen szabadságérzetet.
Laci ajánlott egy motoros iskolát, ahová másnap be is iratkoztam a barátnőm legnagyobb bánatára. Ő ekkor még nem is sejtette, amit én már tudtam. Feltett szándékom volt, hogy a késő nyárra tervezett balatoni nyaralásra már a saját motorommal megyünk. Ő majd mögöttem ül, és minden nyafogás ellenére imádni fogja.

A motoros suliban minden akadályt elsőre vettem, az oktatóm nagyon megdicsért. Azt mondta, hogy a jóisten is arra teremtett, hogy motorozzak. Ha gyerekkoromban felfedezték volna a szenvedélyemet és a tehetségemet, még akár versenyző is lehetett volna belőlem.
A friss jogosítvánnyal a zsebemben első dolgom volt motorokat keresgélni. Persze, az interneten… azért nem tudok teljesen kibújni a bőrömből. Garázst is intéztem, mert itt a belvárosban nem szívesen hagynám az utcán, a lakásba pedig nem tudom felvinni. (Arról nem is beszélve, hogy azzal alighanem elérném barátnőm tűréshatárának végét, ha a motort a lakásban tárolnám.)

Addig is, amíg a vártam arra, hogy a tökéletes motor megjelenjen a használt járgányok piacán, úgy döntöttem, hogy beszerzem a többi felszerelést, ami kell a motorozáshoz: bukósisak, motoros ruha, motoros csizma, kesztyű. Ja, és mindebből kell egy férfi szett nekem, és egy női szett a barátnőmnek is.
Úgy döntöttem, hogy meglepem ezzel, mert magától valószínűleg nem lenne hajlandó rá, de ha már ott várja a saját motoros ruhája, biztosan eljön velem egy körre, ami elég is lesz ahhoz, hogy ő is a bolondjává váljon.

Neten keresgélve bukkantam rá a Sixgearre. Árulnak férfi és női motoros felszerelést is, így mindkettőnként meg tudom ott vásárolni. Az üzletük szerencsére éppen útba esik a munkahelyemre menet, így hazafelé beugrottam. A barátnőm méretéről fogalmam sem volt, de a mérettáblázat alapján sikerült választanom. Mindkettőnknek Sixgear motoros cucca lesz! Romantikus!

Hazaérve, eldugtam a ruhákat a szekrény aljába, mert akkor akartam előrukkolni a meglepetéssel, amikor már megvan a moci is. Nem sokat kellett várnom, másnap megjelent a neten egy hirdetés egy pontosan olyan motorról, amilyenre vágytam. Felhívtam az eladót, és délutánra meg is beszéltünk egy időpontot. Én már a pénzzel a zsebemben érkeztem a próbakörre is. Az oktatóm és Laci kiokosítottak, hogy mikre kell figyelnem, hogyan lehet felismerni a rejtett hibákat, ez a tünemény pedig hibátlan, újszerű állapotban volt. Azonnal megvettem, és már a nyergében ücsörögve tértem haza.
A barátnőm már otthon volt, elővarázsoltam a szekrény aljából a Sixgear motoros ruhákat, ő pedig meg sem próbált ledorongolni, hanem ujjongva felvette a motoros felszerelését, és már az ajtóban toporgott teljes díszben, mire én elkészültem. Mondanom sem kell, hogy azóta a motorozás közös hobbinkká vált.