Emlékszem a gyerekkorom tárcsázós internetére. Arra a szörnyű hangra, ami a kapcsolat létesítésére tett kísérlet jelezte. Emlékszem rá, hogy nem lehetett közben telefonálni, mert az is zúgott a tárcsázástól, és hogy gyakran meg is szakadt a csatlakozási folyamat, ha közben valaki felemelte a telefont. Emlékszem, hogy a nagybátyám mennyit szenvedett a szolgáltatóval, hogy érdekes módon csak addig működött normálisan az internet, amíg vonalban volt az ügyfélszolgálattal, és ezt egészen addig játszották, amíg a kislánya nem kezdett el morogni a telefon mellett, hogy „micsoda bunkóság”. Utána, csodák csodájára működött a dolog. És arra is emlékszem, hogy csak este 6 után netezhettünk, mert akkor olcsóbb volt, és arra is, hogy mennyire imádtam Super Mariozni, és hogy órákig játszottunk felváltva a tesóimmal, amíg apa ágyba nem zavart minket.
Azóta persze rengeteg fejlődött az internet, sokkal több mindenre használható, és nagyon sok mindent kivált: egyre kevesebb a nyomtatott sajtó, és a családok a fényképalbumokat a laptopot nézegetik, meg a nappali szőnyegén heverve lapozzák az előhívott fényképeket. És lassan a mozikat is kiszorítja a palettáról. Régen hosszú hónapokig játszottak egy filmet, mert nem lehetett „csak úgy” megnézni, hanem hosszú ideig csak a mozikban. Az előadásokon megteltek a termek, nem 5-6 főre vetítették a filmet, ahogy ma már gyakran előfordul.
Sose voltam igazán mozis, zavart a tömeg, hogy túl hangos a film, és túl hangosan rágják mögöttem a popcornt, vagy épp túl hangosan csókolóznak. Így számomra az internet legjobb része az onlinefilmek.
És hogy miért szeretem őket annyira? A legtöbb film elérhető dvd minőségben, tehát nem valami pixeles, „hangyás” videót nézek, hanem rendes képminőségűt. Az okostévéken már lehet ugye netezni, így a világ legegyszerűbb dolga a nagyképernyőn sorozatot vagy filmet nézni. Nálam otthon egész klassz kis házimozi rendszer van, 4 méretes hangfal, így tökéletes a hangélmény is, de távolról sem olyan hangos, mint a moziteremben. Ezenkívül azt is imádom, hogy a saját kényelmes kanapémon ülve nézhetem a kedvenceimet, és annyi kólát ihatok a filmhez, amennyi csak jól esik, nem kell azon aggódnom, hogy ki kell majd mennem vécére a film alatt. A házi popcorn pedig még jobb is, mint a mozis, abból a szempontból, hogy mindig friss és meleg.
Van egy bevált oldalam, ahol onlinefilmeket szoktam nézni, illetve sorozatokat. Bár sok ilyen honlap van a neten, megvan az oka annak, hogy miért éppen ez a kedvencem. Az első és legfontosabb dolog, amit IMÁDOK benne, az az, hogy az összes film mellett ott van, hogy milyen pontot ért el IMDb-n. Nagyon nagy filmes vagyok, nem az a típus, akinek van egy top 10-es listája és két sorozat, amit állandóan néz, hanem aki mindig valami újat akar. Így nekem a válogatásnál tök nagy segítség ez a döntésben, mert bár van, hogy annyira megragad egy cím, hogy a nem túl hízelgő pontszám ellenére megnézem, azért alapvetően adok az IMDb véleményre.
A második legkirályabb dolog pedig az, hogy ha megtetszik egy filmcím, a leírás mellett ott van rögtön az előzetes is, szóval nem kell orosz rulettet játszanom a filmekkel.
De ezzel még korántsem értünk a klassz dolgok végére. Azt is nagyon szeretem, hogy ha lekattintom egy film adatlapját, akkor mellette és alatta is ajánl hasonló témájúakat, tehát ha a leírás és a trailer alapján végül úgy döntök, nem nézem meg, rögtön van más, amire felfigyelhetek.
A részletes keresés pedig valóban részletes, ami egy ilyen filmrajongónak, mint amilyen én vagyok, elengedhetetlen. Nemcsak cím, hanem rendező, szereplő, évszám, szinkronhang (mármint hogy magyar-e vagy angol, francia, stb…), és még író alapján is lehet. Ez alapján tehát, ha van kedvem, tarthatok David Lynch-hetet, és végig nézhetem az általa rendezett filmeket a honlapon, vagy akár Sarah Jessica Parker-hétvégét, és az ő szereplésével készült filmeket. Azért szeretem nagyon ezt az opciót, mert Sarah Jessicától például eddig csak a 2000-es években készült filmeket láttam, a weboldalon viszont több is van a korábbi időkből. Kereshetek persze simán kategória szerint is: romantikus, vígjáték, dráma, horror, thriller, háborús, akció, musical, bűnügyi, western, történelmi és életrajzi filmeket. Vagy pedig évszám alapján is tudok keresni, így tarthatok mondjuk 80-as évek hetet, amikor abból a korszakból válogatok, vagy csináltam már olyat, hogy a születésem évében készült filmekből szemezgettem.
A maga weboldal egyébként egyszerű, praktikus, mégis esztétikus. A főoldalon szintén ajánlókkal találkozunk először: a legújabb filmek mellett a népszerűek vannak feltüntetve, alattuk a népszerű sorozatok, illetve a legfrissebb részek – ami most éppen A szolgálólány meséjének 3. évadából az 5. rész. Már alig várom, hogy megnézhessem, de arra rá kell hangolódni, nem egy popcorn és kóla sorozat, az tuti. Felül, a bal sarokban a Filmek, Sorozatok és a Blog menüpontot találjuk, a jobb oldalon pedig a bejelentkezés, illetve regisztrációt.
A Sorozatok fül alatt ugyanúgy lehetőség van részletes keresésre, így ha egy színészbe beleszeretünk az egyik kedvenc sorozatunkban, meg tudjuk nézni, játszik-e a másban is, amiben rajonghatunk érte.
A hétvégére át is hívtam Klári barátnőmet, csajos-filmes-sorozatos estét tartani. Mivel ő is rajong a doku filmekért és a romantikusokért, úgy döntöttünk, egy kicsit ebből, egy kicsit abból is csipegetünk.
A szokásos popcorn és kóla társaságában megnéztük a Five feet apart című filmet, ami magyarul a Két lépés távolság címet kapta. Szerencsénkre ez is dvd minőségben volt fent – és egyébként nagyon megható volt a két fiatal története, akik fiatalkoruk túlnyomó részét kórházban töltötték, töltik, és ahogy kettejük szerelme kibontakozik. A film az IMDb-n 7.1 ponttal igen előkelő helyen állt, de mi gondolkodás nélkül megszavaztuk neki a 7.5 pontot.
Ezután úgy döntöttünk, belevágunk az HBO világhírű sorozatába, a Csernobilba. Hát, az öt részes minisorozat alatt valahogy mindkettőnknek elment a kedve a kólától és a popcorntól – nem véletlenül kapott a dokusorozat 9.5 (!!!) pontot az IMDb-n. Egyszerűen odaláncolt mindkettőnket a kanapémhoz. Sokkoló élmény volt rádöbbenni, hogy ez az esemény néhány évvel a mi születésünk előtt történt, és még csak nem is a világ másik végén. Nagyon elgondolkodtató, és alapos volt a film, az megérthette belőle, hogy mi történt, aki olyan hülye a fizikához, kémiához és minden reál tárgyhoz, mint én.
Viszont ezután úgy éreztük, most már kell valami kevésbé nyomasztó a hétvégi repertoárba, így azt játszottuk, hogy az egyikünk kategóriát, a másikunk színészt választott. Így Klári a családi vígjáték filmekre voksolt, mondván, annak is lesz mondanivalója, de tuti a happy end, én pedig ezek után kapásból Adam Sandlerre. Végigröhögtük a Jack és Jillt.
Hát ez az, amiért annyira szeretek otthon filmezni: mi választunk, mi döntünk, azt eszünk, amit akarunk, sírhatunk bátran, nevethetünk bátran, és ha Klári annyira röhög, hogy nem hallom a filmet, akkor simán meg lehet állítani…