Az internetet ma szinte divat lett démonizálni, pedig valójában bele sem tudunk gondolni, azaz inkább azt mondom nem tudjuk átérezni, mekkora előnyben vagyunk elődeinkhez képest. Csak hát, mint minden új technológiának és a fejlődésnek, ennek is megvannak a maga gyermekbetegségei, árnyoldalai, akár azt nézzük, hogy mennyi információ ömlik ránk mindig, akár azt, hogy mennyire nem tudatosak sokan az adataik védelmével kapcsolatosan. De lehetne sorolni a net- és okoskütyü függőséget, és még számos egyéb veszélyt, akár csak, ha a gyerekeket és a kamaszokat vesszük számításba. Én azért többségében mégsem panaszkodni és vészmadárkodni szeretek, hanem felkészülni az esetleges rizikókra, átlátni őket, és közben kiélvezni minden pozitív hozadékát a dolgoknak. Ez az élet velejárója, hogy sokszor döntenünk kell, újra meg újra, hogy használunk valamit, vagy az használ minket. Én például imádom, hogy amint eszembe jut valami, egyből rá tudok keresni, nem kell elindulnom a könyv- vagy levéltárba. Ha pedig ismerek valakit, aki a téma szakértője, még mindig meg tudom kérdezni, nem fogok csak azért a netre hagyatkozni, mert az jobban kéznél van. Azért szerintem a tudás megosztására való igény és a kapcsolódásaink még nem tűntek el!
Részben ezért is gondoltam arra, hogy ha már egyébként is a net áldásos hatásairól írok és az információk megosztásáról, akkor mutatnék nektek, olvasóknak egy profi fotóst, akivel személyes tapasztalatom is van. Nemrégiben ugyanis elhatároztuk a szüleimmel, hogy semmiképp sem maradhat ki nálunk idén a család fotózás, ugyanis eddig mindig csak halogattuk és végül sosem mentünk el egy ilyenre sem. Pedig még itt vannak velünk a nagyszüleim, ez annyira csodálatos dolog! Most kell megragadni ezeket a pillanatokat. Persze nem repestek mindannyian az ötlettől, főleg az a nagymamám nem, aki a legkritikusabb általában önmagával, de meg kell hogy mondjam, a fotóművész, Szoboszlai Kriszti még ezt a szituációt is nagyon profin kezelte! Jó volt látni, ahogy mama feloldódik a fényképező előtt, és igazán kedves hangulatú képek kerekedtek ki a dologból, erre nincs is jobb szó. Egyszerűen ránézek az elkészült fotóinkra, és instant jó kedvem lesz, melegség járja át a szívemet. De nem csak a saját képeink csalnak mosolyt az arcomra: Kriszti többi képét is érdemes meglesni a weboldalán, egész szép mennyiségben vannak fent – bár ez még mindig csak egy ízelítő a munkáiból, és ezekből a család fotózás csak az egyik témakör, amiben nagyon jártas. Szóval ha te mással szeretnéd megkeresni, arra is van lehetőség, de előbb érdemes lehet ránézni a neten arra, hogy milyen a stílusa, és milyen területeken alkot még általában. Szerintem nagyon jellegzetes az a képi világ, amit teremt, igazán “Szoboszlai Krisztis”. Kicsit talán meseszerű nekem, vagy nem is tudom, nem akarom túlságosan nagy szavakat használni, de ott van mindegyikben a varázs. Én meg kell hogy mondjam, amikor volt egy kis időm, megnéztem az összes feltöltött képet, és nekem az esküvői fotók után abszolút a család fotózás elkészült remekművei lettek a kedvenceim.
Szóval ha nagybetűs esküvőről és elképesztő esküvői fotókról álmodsz, szerintem akkor is érdemes megkeresni Krisztit! A pillanatok, amiket megörökít, biztos vagyok benne, hogy örökre veled, veletek maradnak majd. Nagyon örülök, hogy rátaláltunk Krisztire, mert családilag egybehangzó az a véleményünk, hogy ha fotózást tervezünk legközelebb, biztos újra őt választjuk majd! Nektek is csak ajánlani tudom őt és a szuper munkáit, a profi hozzáállását és a korrekt árait szerintem már említenem se kell… Még a nagyszüleim is azt mondták, hogy szuper élmény volt, mert kicsit újra a régi időkben érezhették magukat olyan szempontból, hogy akkor még igazán különleges dolog és élmény volt a fotókészítés, készültek rá, nagy eseménynek számított! Manapság pedig fotók százait csinálhatjuk mindennap… De mégis jó olykor kicsit lelassulni, és egy művész lencséjén keresztül “szembenézni” önmagunkkal és a szeretteinkkel. Higgyétek el, tényleg egészen új élményt tud jelenteni.