Valaki tavaly novemberben azt írta egy fórumon, hogy a gyerekek nem az internetet használják rosszul, hanem mi nem tudjuk, mire használják.
Ez a mondat két hétig nem ment ki a fejemből. Nálunk akkor épp a router volt a téma, mert a lakás hátsó felében megszakadt a jel, és minden este ugyanaz ment: a lányom kijött a nappaliba a laptoppal, aztán visszament, aztán megint kijött.
Vettem egy jelerősítőt, felraktam, és két napig büszke voltam magamra. A harmadik napon derült ki, hogy a probléma nem a jellel volt, hanem azzal, hogy este tízkor hárman töltöttünk le egyszerre.
Egy hétvégét azzal töltöttem, hogy megnéztem, mi eszi a sávszélességet. Kiderült, hogy a legnagyobb falat egy háttérben futó biztonsági mentés volt, amiről senki nem tudott. Átállítottam hajnali kettőre, és onnantól nem volt gond.
Ez az egész arra volt jó, hogy először beszélgettünk arról, ő mit csinál a neten. Kiderült, hogy nem videókat néz, hanem egy rajzoló közösségben van benne, ahol több száz ember mutatja meg egymásnak a munkáit. Kap visszajelzést, ad visszajelzést, és van két ember, akikkel másfél éve rendszeresen ír.
A kommentek nyolcvan százaléka angol volt.
Ő elolvasta őket egy fordítóval, és a válaszait is azzal írta, amit utólag mindig átfogalmazott.
Onnantól kezdve engem nem az érdekelt, mennyi időt tölt a gépnél, hanem az, hogy miért kell neki fordító ahhoz, hogy megszólaljon. Tizenhárom éves volt, hat éve tanult angolul, és a bizonyítványában ötös állt.
Visszamentem arra a fórumra, és feltettem egy kérdést. Azt írtam meg, hogy nem tanárt keresek, hanem olyan megoldást, ami nem kerül egy plusz délutánba, mert kettőt már elvisz a zeneiskola. Két nap alatt tizenkilenc válasz jött, és az egyikben szerepelt először egy nyelvstúdió neve.
Így találtam meg a Hollywood Nyelvstúdiót. Az intenzív angol nyelvtanfolyam online formája náluk nem egy külön termék, hanem ugyanaz a módszer, csak más helyszínen. Budapesten hat, vidéken nyolc stúdiójuk van, és otthonról is lehet velük tanulni.
Az online felületükre az intenzív csomagok mellé 90 napos hozzáférés jár. Ott a tananyag bármikor elérhető, és ami engem meglepett: az online osztálytermükbe be lehet jelentkezni, tehát ott is kap az ember tanári segítséget, nem csak feladatokat kap kiadva. Ezt egy tanulójuk mondta el az oldalukon, és nekem pont ez volt a kérdésem, mielőtt bármit eldöntöttünk volna.
A módszerük egyébként nem a magolásra épül. Azt tanítják meg, hogyan gondolkodnak angolul, mert szerintük onnantól sokkal gyorsabban rögzül a tudás. A tanuló a maga szintjéről indul, a program az ő céljához igazodik, és előre megmondják, hány óra tanulás kell odáig.
Az intenzív angol nyelvtanfolyam online változatánál nekem az volt a legfontosabb, hogy ne magára maradjon a laptop előtt. Pontosan attól féltem, ami az appokkal történt nálunk korábban: megvan a felület, megvan a tananyag, csak nincs, aki számonkérje.
A lányom végül vegyesen csinálja. Hetente kétszer bemegy, a többi napon otthonról tanul, és a laptop ugyanott van, ahol eddig. Csak most nem a fordítót nyitja meg először.
Az első alkalom nálunk egy próbaóra volt, amiért nem kellett fizetni, és semmilyen elköteleződéssel nem járt. Ott mérték fel, hol tart, és ott derült ki, hogy a szókincse sokkal jobb, mint amit a jegyei mutattak. A beszéddel volt baj, meg azzal, hogy nem merte elrontani.
Februárban írta meg az első kommentjét fordító nélkül. Kilenc szó volt, egy elgépeléssel. Megmutatta, aztán rögtön becsukta a laptopot, mert kínos volt neki.
Azóta a rajzai alá is ő ír. A router még mindig ugyanott van, a jelerősítő is, este tízkor pedig már nem lassul a net. Én meg a Hollywood Nyelvstúdió online felületén ülök le hetente háromszor, amikor mindenki lefeküdt, és pontosan tudom, hogy ez a lányom miatt kezdődött.